Az én történetem

 

Mindig is érdekelt, hogy egy problémának mi az oka, honnan ered, vajon miért alakult ki. 

Hosszú keresgélés után, végül saját tapasztalataim vezettek rá az útra, amivel rátaláltam a kineziológiára. Eleinte azzal a szándékkal kezdtem el jómagam is kineziológushoz járni, hogy közvetlen környezetemen, saját családtagjaimnak segítsek. 

Mindeközben megéltem valamit, amiről nem tudtam, hogy valójában mi is az. Szégyelltem magam, amiért nem tudtam az elvárásaimnak megfelelően közösségben részt venni, vagy ha mégis kellett, nagyon nehéz volt.  Az utolsó pillanatban kezdtem el ezzel foglalkozni, akkor, amikor már minden összeomlott és feladtam.  A férjem volt az, akinek erről először egyáltalán beszélni mertem. Most már tudom, ez volt az első lépés  gyógyulásom felé. Pánikbeteg voltam.

Ott, akkor értettem meg, hogy nem én vagyok az egyetlen aki ilyen problémákkal küzd, sőt azt is, amit akkor elképzelhetetlennek gondoltam, hogy a pánikbetegség gyógyítható. Ott jött a felismerés, hogy  talán még van egy utolsó remény,  hogy megpróbálhatnám ezt a betegséget megérteni és ebből meggyógyulni gyógyszerek nélkül, csupán a kineziológia eszköztárával. Veszteni valóm már nem volt.

Elkezdtem ezen az úton haladni. Sorra göngyölítettük fel azokat a múltbeli traumákat – rég elfeledettnek hitt vagy elnyomott, megoldatlan ügyeimet, melyek következményei voltak saját jelenemnek. Döbbenetes volt, hogy mi minden került elő. Gyermekkori – magzatkori !!! – sértettség, harag, megbántottság, iskolai megaláztatások, saját szüleimmel való konfliktusok -stb…  Végeláthatatlannak tűnő problémák egymásra rétegződése, amit jól eltemettem és amiről azt gondoltam, hogy ha régen volt akkor már nincs is.

Szépen haladtunk lépésről-lépésre. Napról-napra  láthattam és tapasztalhattam a pozitív eredményt, hogy mennyire kíméletes és finom módszer, mégis mennyire mélységeket érintő, átfogó,  és teljes. Eleinte még türelmetlen voltam, mert szerettem volna gyorsan „túl lenni” az egészen. Persze közben –az úton – rengeteget tanultam, tapasztalatokat szereztem. Elkezdtem felépíteni újból – nulláról – saját magamat.

Csodálatos volt  érezni, hogy kizárólag a kineziológia segítségével tényleg JOBBAN VAGYOK!!! Már akkor elkezdtem bújni az e  témájú könyveket, szépen lassan, teljes világképem is átalakult.  Már tudtam, hogy a kineziológia egy csoda. Így jutottam el az első ilyen tanfolyamra…

Akkor számtalan felismerés közepette jöttem rá, nem véletlen, hogy nekem   – mindezen a pánikbetegségen –  keresztül kellett mennem. Most már tudom, nem csak annak a sok-sok embernek szeretnék segíteni a kineziológiával, akik hasonló cipőben járnak, hasonló problémákkal küzdenek, hanem minden olyan embernek, aki szeretne jobb és boldogabb, teljes életet élni, akikben megérett a változás utáni igény és javítani szeretnének saját életükön. 

Én a saját bőrömön tapasztaltam meg azt az óriási változást, javulást, hogy a kineziológia segítségével honnan hova lehet eljutni. Hogy a legmélyebb, legsötétebb gödörből is van kiút, hogy a kineziológia mire képes.

Azóta államilag elismert okleveles kineziológus–természetgyógyászként dolgozom.

Sok minden múlik rajtunk, viszont olyan is van, hogy nem ismerjük fel időben, hogy lehet és kell is segítséget kérni, ha valamivel nem boldogunk.

Mert a gyógyulás ott kezdődik, hogy bevalljuk magunknak, ha valami nem jó, felismerjük és segítséget kérünk.

Mindannyian megérdemeljük a boldogságot. Te is!