Sokan vagyunk úgy az életünk folyamán, hogy valamit akaratlanul, tudattalanul ismételünk, és olykor falakba ütközünk.
Sokszor érthetetlen mit miért, milyen láthatatlan erő hatására teszünk. Olykor megérkezik a felismerés, hogy valamiért valamit pont úgy végzünk, ahogyan valamelyik felmenőnk. Nagymamánk, nagypapánk stb., még akkor is, ha ezt nem tartjuk kedvezőnek, számunkra követendőnek, és mégis.
A családállítás – mint eljárás – Bert Hellinger nevéhez fűződik. Egy afrikai zulu törzsnél eltöltött misszionáriusi munka folytán figyelte meg, ahogyan a törzs tagjai gyógyítják a családban felmerülő nehézségeket. A módszert tovább fejlesztve alakította ki a mai nevén is ismert családállítás kiegyensúlyozását, melyben fény derült a családtagok között fennálló – generációkon átívelő kötődésre és sors követésre. Így történhet meg, hogy sorozatos kudarcot élhetünk meg valamely élethelyzetünkben (párkapcsolati, hivatásbeli vagy anyagi területen stb.) vagy különböző mentális vagy fizikai betegséggel szembesülhetünk. Amilyen traumát valamely felmenőnk átélt, gyakran az utódok viszik tovább. A módszer lényege, hogy felismeri és helyreállítja ezeket a traumatikus családi sorsismétlődéseket – sokszor oldó mondatok segítségével – helyet biztosít azoknak a családtagoknak akiket a rendszer kizárt, „elfelejtett”, így tud változás létrejönni a családi rendszeren belül.